Klark Ádi

Klark Ádi A Duna nem csupán egy folyó számomra, hanem az életem folyása.

Sétahajóm kapitányaként minden reggel azzal a különleges izgalommal lépek a hídra, amit csak az érezhet, aki igazán szerelmes a vízi világba.

MIT JELENT EGY KISVÁROS POLGÁRÁNAK LENNI?Talán többet annál, hogy tudjuk, mikor van a busójárás, hol a legjobb a halászl...
25/09/2026

MIT JELENT EGY KISVÁROS POLGÁRÁNAK LENNI?

Talán többet annál, hogy tudjuk, mikor van a busójárás, hol a legjobb a halászlé, és melyik utcában ki lakott már a dédapánk idejében. Egy kisvárosban ugyanis nehéz láthatatlannak maradni. És talán éppen ezért nehéz közömbösnek is.

Városi polgárként jogunk van tudni, mi történik körülöttünk. Jogunk van kérdezni. Jogunk van megismerni, hogyan költik el a közösség pénzét, hogyan hasznosítják a város vagyonát, miért születik egyik vagy másik döntés. Jogunk van tiszta utcához, élhető környezethez, átlátható működéshez és ahhoz is, hogy a kérdéseinket ne tekintsék kellemetlenkedésnek.

De vannak kötelességeink is.

Nem elég négyévente behúzni egy ikszet, majd hazamenni és lehuppanni a fotelba. Figyelnünk kell. Kérdeznünk kell. Meg kell őriznünk azt, ami közös. És amikor valami nincs rendben, nem mindig a „valaki majd csak megoldja” a legjobb városfejlesztési stratégia.

A közpénz ugyanis nem valami távoli, gazdátlan pénz. Az a mi pénzünk. Adókból, díjakból, állami és uniós forrásokból, vagyis végső soron közösségi erőforrásokból áll.

A közvagyon pedig még érdekesebb dolog. A város ingatlanjai, útjai, intézményei, üzletrészei, földjei és más értékei nem a mindenkori polgármesteré, nem a képviselő-testületé, nem egy bizottságé és nem egy jól értesült baráti köré. Az önkormányzati vagyon a nemzeti vagyon része, amelyet a jog szerint is a közérdek szolgálatában, átláthatóan és felelősen kell kezelni, a jövő nemzedékek szükségleteire is tekintettel.

Talán úgy a legegyszerűbb elképzelni, hogy nem tulajdonosai vagyunk mindennek, amit örököltünk, hanem egy időre ránk bízták.

A Dunát.
A város tereit.
Az épületeket.
A földeket.
A közpénzt.
Még a levegőt is.

Majd egyszer tovább kell adnunk.

Lehetőleg nem rosszabb állapotban, mint ahogy kaptuk.

És itt kezdődik a városi polgár valódi felelőssége. Nem az a feladatunk, hogy mindenáron botrányt keressünk. De az sem, hogy akkor is félrenézzünk, amikor valami láthatóan, hallhatóan — vagy éppen szagolhatóan — nincs rendben.

Mohács túl kicsi ahhoz, hogy évtizedeken át azt mondjuk: „ez nem az én dolgom.”

Mert végül szinte minden, ami a várossal történik, egy kicsit a mi dolgunk.

És ami még fontosabb:

nemcsak a miénk.

Azoké is, akik még meg sem születtek.

Polgármester úr, csak nem választás lesz Mohácson?Igaz a hír, hogy a képviselő-testület egyik tagja lemondott a mandátum...
24/09/2026

Polgármester úr, csak nem választás lesz Mohácson?

Igaz a hír, hogy a képviselő-testület egyik tagja lemondott a mandátumáról? Ha igen, mikor történt mindez, és szükség lesz-e időközi választásra?

És még valami, polgármester úr: hol találják a mohácsiak az erről szóló hivatalos tájékoztatást? Vagy a bejelentés valamiért még várat magára?

Salud🍺

A FOLYÉKONY KENYÉRAvagy hogyan lett egy hordó megecetesedett sörből mindannyiunk számára kedvező döntésAz Oktoberfest kö...
22/09/2026

A FOLYÉKONY KENYÉR

Avagy hogyan lett egy hordó megecetesedett sörből mindannyiunk számára kedvező döntés

Az Oktoberfest közeledtével tegyük félre egy pillanatra a közbeszerzéseket, és foglalkozzunk egy másik, évszázadok óta megoldatlan kérdéssel:

Ha a sör folyékony kenyér, akkor a második korsó repetának számít?

A válaszhoz Bajorországba kell utaznunk, néhány leleményes szerzetes társaságába. A következő történet sörlegenda, némi mesélői habbal a tetején.

A 17. századi Münchenben a Paulaner néven ismert szerzetesek szigorú böjti életet éltek. Imádkoztak, dolgoztak, és közben bizonyára többször megállapították, hogy a favágáshoz az áhítaton kívül némi energia is jól jönne.

A megoldást egy sokat idézett latin mondat kínálta:

Liquidum non frangit jejunium.

Vagyis: a folyadék nem töri meg a böjtöt.

A történet kedvéért képzeljük el azt a csendet, amely ezt a felismerést követte a kolostorban.

Aztán valaki szép lassan letette az imakönyvet.

– Testvéreim… és mennyire lehet sűrű az a folyadék?

Innen már egyenes út vezetett a főzőüstig.

A barátok tápláló, malátás sört készítettek. Olyasmit, amire ránézve az ember nem tudta rögtön eldönteni, hogy korsót kérjen hozzá, vagy terítsen meg.

A kenyérrel szemben volt egy vitathatatlan előnye: nem kellett megrágni.

Így aztán a böjti napok is elviselhetőbbé váltak. A munka haladt, a hordó fogyott, a teológiai álláspont pedig szilárd maradt. Ellentétben az ebéddel.

Csakhogy egy idő után megszólalt a lelkiismeret.

A sör ugyanis finom volt. Túlságosan finom.

– Testvérek, biztosan rendben van, hogy ennyire várjuk a böjtöt?

Hosszas töprengés után úgy döntöttek, magasabb szintre terjesztik az ügyet. Küldtek egy hordóval Rómába. Kóstolja meg a pápa, és mondja ki ő a végső szót.

Ez volt az a pillanat, amikor a sörfőzés történetében a minőségellenőrzést kiszervezték a Vatikánnak.

A legenda szerint a hordó útnak indult. Zötykölődött a szekéren, átkelt az Alpokon, kapott hideget-meleget, rázkódást és bőséges időt az önálló fejlődésre.

Hűtőkocsi nem volt. A hordóra írt „hűvös helyen tartandó” pedig legfeljebb jámbor óhaj lehetett volna.

Mire Rómába ért, a sör jelentős személyiségváltozáson ment keresztül.

A kellemes malátaillat távozott. Helyére valami olyan érkezett, amivel egy elszántabb sekrestyés talán még a rézkilincset is megpróbálta volna kifényesíteni.

A pápa nem volt rest, megkóstolta.

Megállt a pohár a levegőben.

A történet erről a pillanatról nem őrzött meg hiteles jegyzőkönyvet, de az arckifejezést különösebb levéltári kutatás nélkül is el tudjuk képzelni.

A legendabeli ítélet lényege ez volt:

Ha ezek a derék bajor szerzetesek ezt isszák böjt idején, akkor a vezeklésük komolyságához kétség sem férhet.

Megérkezett az áldás.

A kolostorban fellélegeztek. A helyben maradt, kifogástalan sörrel bizonyára könnyebb volt elviselni a döntés súlyát.

A „folyékony kenyér” mellé pedig megszületett egy történet, amelyet azóta is örömmel mesélnek ott, ahol a korsóknak füle, a társaságnak pedig humora van.

A legenda tanulsága?

A szerzetesek jó sört főztek. A szállításban szerencsére még ügyetlenek voltak. A böjt nehézségén viszont sokat javítottak.

Salud🍺 avagy: Prost!🍺

Ki ellenőrzi, hogy Mohács jól jár-e?A város lakójának nem kellene cégnyomozóvá válnia ahhoz, hogy megtudja, mire költik ...
21/09/2026

Ki ellenőrzi, hogy Mohács jól jár-e?

A város lakójának nem kellene cégnyomozóvá válnia ahhoz, hogy megtudja, mire költik a közös pénzünket. Nem kell évtizedes cégtörténeteket olvasnia, alvállalkozókat keresnie és régi tisztségeket összevetnie ahhoz, hogy választ kapjon: ki döntött, ki kapta a megbízást, mit végzett el, és amit elvégzett, mennyibe került.

Az elmúlt időszak posztjai újra és újra ezekhez a kérdésekhez vezettek. Közbeszerzésekről, alvállalkozói láncokról, a vízszolgáltatás körüli üzleti kapcsolatokról, politikai és gazdasági szerepek találkozásáról írtam. A sok név és évszám között könnyű elveszíteni a lényeget. Ebben nekem is van felelősségem: úgy kell elmondanom a történetet, hogy az olvasó értse, mi köze van hozzá.

Számomra a legnagyobb probléma az ellenőrizhetőség hiánya. Ha a döntések indokai, a pénz útja és a teljesítés nem követhető, a mohácsiak nem tudják megítélni, hogy a városlakó valóban jól járt-e. Aki pedig ezt nem tudja megítélni, az a döntéshozók munkájáról is csak hiányos képet kaphat.

Vegyünk példának egy felújítást. A város szerződik egy vállalkozással, az más cégeket von be a munkába. Az alvállalkozók alkalmazása természetes része lehet a kivitelezésnek: külön szakemberek végzik a különböző feladatokat. A lényeg az, hogy követhető legyen, ki mit vállalt és teljesített, mi indokolja az árat, és ki áll helyt, ha hibás a munka.

Ha csak a nyertes cég nevét és a végösszeget látjuk, ezekre még nincs válaszunk. Egy elkészült épület fényképe megmutatja az eredményt, de az ár indokoltságát és az ellenőrzés alaposságát nem. Ezek megítéléséhez a szerződés tartalma, az esetleges módosítások és az átvétel dokumentumai is hozzátartoznak.

A vízszolgáltatás körüli ügyek ugyanezt a kérdést még közelebb hozzák a mindennapokhoz. Reggel megnyitjuk a csapot, használjuk a vizet, befizetjük a számlát. Joggal várunk biztonságos, megbízható szolgáltatást. Ehhez az is hozzátartozik, hogy érthető legyen: a szolgáltató kitől, mit és milyen feltételekkel vásárol, mire költ, és hogyan ellenőrzi a megrendelt munkát.

Egy szerződéslistán szereplő összeg önmagában még nem mondja meg, mennyit fizettek ki, és pontosan mit kaptak érte. A cégek közötti kapcsolat feltárása sem bizonyít vízminőségi problémát. A gazdálkodásról feltett kérdés azonban ettől még válaszra vár: indokolt volt-e a kiadás, és igazolható-e a teljesítés?

A politikai és gazdasági kapcsolatoknál az a döntő, hogyan választják el a közfeladatot a magánérdektől. Egy kisebb városban sokan ismerik egymást, korábban együtt dolgozhattak vagy közös cégük lehetett. Ez önmagában nem bizonyít visszaélést. Éppen az ilyen kapcsolatok miatt fontos, hogy világosan lássuk: ki készítette elő a döntést, milyen érdekeltsége volt, milyen ajánlatokat vizsgáltak meg, és ki ellenőrizte az eredményt.

Az ellenőrzés akkor ér valamit, ha képes hibát találni, magyarázatot kérni és korrekciót elérni. Ennek különösen nagy a jelentősége ott, ahol a döntéshozói, üzleti és ellenőrzési szerepek közel kerülnek egymáshoz. A személyes bizalom mellé ilyenkor dokumentált, kívülről is megítélhető eljárás kell.

Mindez nagyon is gyakorlati kérdés. Egy indokolatlanul drága beszerzés kevesebb lehetőséget hagyhat más feladatokra. Egy rosszul megkötött szerződés később többletköltséget okozhat. Egy gyengén ellenőrzött munka javításra szorulhat. Az átláthatatlanság azt is megnehezíti, hogy ezeket időben észrevegyük. Konkrét veszteséget természetesen csak az adott ügy irataiból lehet megállapítani.

Van egy másik veszteség is: a bizalomé. Ha egy döntést kívülről nem lehet megérteni, a tisztességesen végzett munkára is gyanú vetülhet. A nyilvánosság a jól dolgozó vállalkozónak és a felelősen döntő városvezetőnek is érdeke. Lehetővé teszi, hogy a teljesítményüket tények alapján ítéljük meg.

Ezért tartom szükségesnek ezeknek az ügyeknek a bemutatását. Szeretném, ha a mohácsiak egyszerű, ellenőrizhető válaszokat kapnának: miért erre volt szükség, miért ezt az ajánlatot választották, mennyit fizettek, mit vettek át, és ki vállalta érte a felelősséget. Egy jó döntés mögött ezeknek a válaszoknak össze kell állniuk.

Ugyanez a mérce vonatkozik ránk is. A dokumentált tényt pontosan kell közölnünk, a következtetést meg kell indokolnunk, a hiányzó adatot pedig hiányként kell megneveznünk. A kérdésfeltevés értékét az adja, hogy közelebb visz a tisztázáshoz.

Mohács ügyei akkor maradnak valóban a mohácsiaké, ha a lakók érthetik és ellenőrizhetik a róluk szóló döntéseket. A közös pénz felhasználásához közös rálátás kell. A városvezetés munkáját pedig úgy lehet megítélni, ha az eredmények mellett annak árát és a döntések indokait is látjuk.

HARMINC ÉV UGYANAZON A TÉRKÉPENMohács politikai és üzleti hálóinak története 1995–2026 között4. rész – OLD SCHOOLA NEVEK...
10/09/2026

HARMINC ÉV UGYANAZON A TÉRKÉPEN
Mohács politikai és üzleti hálóinak története 1995–2026 között

4. rész – OLD SCHOOL

A NEVEK MARADNAK – AMIKOR A CANALIS KÖRE ÁTRENDEZŐDIK

Kilépések, visszatérések, egy különös 2014-es dátum – és az első céges szál, amely már a későbbi Mohács 500 történetéig ér.

Egy cég taglistája önmagában általában nem túl izgalmas olvasmány.

Nevek.

Dátumok.

Törzsbetétek.

Bejegyzések.

Törlések.

Csakhogy ugyanaz a névsor idővonalra téve már egészen mást mutat.

Mert akkor láthatóvá válik, hogy ki mikor lépett be.

Ki távozott.

Ki tért vissza.

És néha az is, hogy ugyanazon a napon mi történt egy másik, önkormányzati társaságban.

A CANALIS történetének következő fejezete pontosan ezért érdekes.

Nem egyetlen nagy esemény miatt.

Hanem azért, mert a szereplők elkezdenek helyet változtatni a térképen.

2012. DECEMBER 30. – ÁTRENDEZŐDIK A NÉVSOR

Az előző részekben már találkoztunk Csollák Istvánnal és Schäffer Róberttel a CANALIS tagjai között.

A CANALIS cégtörténetének idővonala szerint azonban 2012. december 30-án mindkettejük akkori tagsági jogviszonya megszűnik.

Ugyanezen a napon új nevek jelennek meg.

Schäffer András.

Csollák Veronika.

dr. Csollák Lívia.

És ezen a ponton rögtön fékezzünk is.

Az azonos családnév nem családfa.

Egy cégjegyzék nem bizonyít rokonságot attól, hogy két ember neve hasonló vagy azonos vezetéknevet visel.

Ezért ebben a sorozatban nem fogunk a cégiratnál többet állítani.

A dokumentum azt bizonyítja, hogy:

Csollák István és Schäffer Róbert távoznak, majd ugyanazon a napon Csollák és Schäffer vezetéknevű új szereplők lépnek be.

Hogy közöttük milyen rokoni vagy más személyes kapcsolat áll fenn, annak bizonyítása külön feladat és talán egy másik cikk.

A névazonosság nem bizonyíték.

A dátum viszont dátum.

2013 – ÚJABB KÉT NÉV ÉRKEZIK

Nem telik el egy év, és a tagi kör ismét változik.

2013 decemberében megjelenik:

Szekó Anikó

és

Szekó Zsófia.

Megint ugyanaz a szabály.

A Szekó vezetéknév önmagában nem jogosít fel arra, hogy bárkit automatikusan Szekó Józsefhez vagy Szekó Jánoshoz kössünk.

Nem fogjuk megtenni.

Ami dokumentált:

a két személy CANALIS-tagsága.

És már ennyi is érdekes azért, mert lassan láthatóvá válik egy sajátos jelenség:

a CANALIS tagi köre változik,

de bizonyos vezetéknevek, bizonyos szereplői körök és bizonyos korábbról ismert emberek újra és újra visszatérnek a társaság történetében.

DE AZ EGYIK LEGERŐSEBB KAPCSOLATNAK NINCS KÖZE A CSALÁDNEVEKHEZ

A neve:

Hűber Ádám.

És itt szerintem a CANALIS története egy fokkal komolyabbá válik.

Hűber Ádám 2011 augusztusától a CANALIS tagjaként jelenik meg a társaság cégtörténetében.

Csakhogy ő közben nem valamiféle, az önkormányzati rendszertől távol álló külső szereplő volt.

A Mohácsi Városgazdálkodási és Révhajózási társaság cégtörténete szerint Hűber már 1999. január 25-től szerepelt a városi társaság képviseleti rendszerében. A későbbi cégbejegyzések 2012 és 2014 között is képviseleti jogosultsággal rendelkező munkavállalóként rögzítik.

Vagyis 2011-től már egyidejűleg látjuk:

Hűber Ádámot a magántulajdonú CANALIS tagjaként,

és

az önkormányzati városgazdálkodási társaság képviseleti rendszerében.

Ez önmagában nem bizonyít összeférhetetlenséget.

Nem bizonyít szabálytalanságot.

De ez már valós intézményi átfedés.

Nem névrokonság.

Nem feltételezés.

Nem piros vonal egy grafikán.

Két cégadat.

AZTÁN ELÉRKEZIK 2014. OKTÓBER 3.

Ezt a dátumot külön felírnám a térképre.

2014. október 3.

A Mohácsi Városgazdálkodási és Révhajózási társaságban ezen a napon véget ér Schäffer Róbert ügyvezetői jogviszonya.

Schäffer nem tűnik el a társaságból: ezt követően együttes képviseleti jogosultsággal „más munkavállalóként” marad jelen egészen 2018 februárjáig.

És ki jelenik meg 2014. október 3-án az önkormányzati társaság ügyvezetőjeként?

Hűber Ádám.

A cégirat előbb 2014. október 3-tól, majd 2014. november 28-tól újabb ügyvezetői bejegyzésben rögzíti; utóbbi jogviszony 2019 novemberéig tartott.

Most nézzük meg ugyanezt a napot a másik cégben.

2014. október 3-tól a CANALIS ügyvezetője: Schäffer Róbert.

Pontosan akkor, amikor az önkormányzati városgazdálkodási társaságban az ügyvezetői szerepe megszűnik.

És közben Hűber Ádám – aki átveszi az önkormányzati társaság vezetését – már évek óta tagja a CANALIS-nak.

Ez az a pont, ahol szerintem nem kell különösebben hangosan fogalmazni.

A dátum elég hangos.

2014. október 3-án nem emberek tűnnek el a térképről.

A pozíciók rendeződnek át.

EZ VALAMIFÉLE BIZONYÍTOTT „HELYCSERE” VOLT?

Nem.

Erre nincs bizonyítékunk.

Nem tudjuk dokumentummal igazolni, hogy a két vezetőváltás között bármilyen megállapodás, személyi alku vagy előre egyeztetett konstrukció állt volna.

Ezért ilyet nem is állítunk.

Azt viszont állíthatjuk, amit a dokumentumok mutatnak:

Schäffer hosszú éveken át vezette az önkormányzati városgazdálkodási társaságot. A cégtörténet már 1996-tól rögzíti jelenlétét, 1998 végétől pedig vezetőként, majd különböző ügyvezetői bejegyzésekben egészen 2014. október 3-ig követhető.

2014. október 3-tól Hűber lesz az önkormányzati társaság ügyvezetője.

Ugyanezen naptól Schäffer a CANALIS ügyvezetője.

Hűber pedig közben továbbra is CANALIS-tag.

Ez nem ítélet.

Ez intézményi idővonal.

A SCHÄFFER NÉV PEDIG TOVÁBB MOZOG A CANALIS-BAN

A cégtörténet itt egy különösen érdekes ritmust mutat.

2012. december 30.:

Schäffer Róbert ki – Schäffer András be.

2015. február 24.:

Schäffer András ki – Schäffer Róbert vissza.

2018. október 26.:

Schäffer Róbert ki – Schäffer András vissza.

Ismét:

ebből nem fogunk családi kapcsolatot kreálni.

A cégjegyzék azt bizonyítja, hogy két külön természetes személy tagsági jogviszonya váltakozott.

Nem azt, hogy miért.

És nem azt, hogy milyen magánjogi viszony volt közöttük.

De egy harmincéves cégháló rekonstruálásakor ezt a váltakozást nyilvánvalóan fel kell rajzolni.

2018 – AMIKOR MÁR PÉNZÖSSZEGBEN IS LÁTSZIK A STRUKTÚRA

2018 novemberében a CANALIS törzstőkéjének leszállításáról dönt.

A cégjegyzékben közzétett hirdetmény szerint a jegyzett tőke:

8,88 millió forintról 3,2 millió forintra csökkent.

A leszállítás összege:

5,68 millió forint.

A jogcím:

tőkekivonás.

A hirdetmény ekkor két, azonos nagyságú törzsbetétet rögzít:

Hűber Ádám – 4,44 millió forint → 1,6 millió forint

Schäffer András – 4,44 millió forint → 1,6 millió forint

A csökkentés a törzsbetétek egy részének visszafizetésével történt.

Ez sem rendkívüli vagy önmagában gyanús cégjogi esemény.

A tőkeleszállítás törvényes gazdasági művelet.

A jelentősége számunkra máshol van.

Megmutatja, hogy 2018-ban a korábbi, sokszereplős történetben két olyan név kerül egymás mellé konkrét vagyoni hozzájárulással, amelyek közül Hűbert ekkor még mindig az önkormányzati városgazdálkodási társaság ügyvezetőjeként is megtaláljuk.

Az egyik legerősebb OLD SCHOOL-kapcsolat tehát továbbra sem a családnév.

Hanem:

a pozíció.

ÉS A RÉGI NEVEK KÉSŐBB ÚJRA MEGÉRKEZNEK

A CANALIS történetének különös sajátossága, hogy a szereplői kör nem egyszerűen lecserélődik.

Inkább hullámzik.

A cégtörténet szerint 2021 januárjában több, korábban már ismert név ismét megjelenik a tagok között:

Wallinger György János.

dr. Kiss Péter.

Szekó Anikó.

Szekó Zsófia.

Hűber Ádám és Schäffer András pedig már ekkor is bent vannak a társaság történetében.

Egy frissebb nyilvános cégadat-aggregátor a végelszámolási időszakban ugyanezek közül Hűbert, Wallingert, dr. Kisst, Szekó Anikót és Szekó Zsófiát tüntette fel tulajdonosként, Schäffer Balázst pedig ügyvezetőként.

Vagyis tizenhárom évvel a CANALIS alapítása után:

a történet több korai szereplője ismét ugyanannál a cégnél található.

ÉS MOST ELŐSZÖR NYISSUNK KI EGY MÁSIK DOSSZIÉT

Mert miközben a CANALIS taglistáját nézzük, Schäffer Róbert neve egy másik társaságban is hosszú ideig jelen van.

A neve:

PANIS Kft.

Ez a társaság 2007 őszén alakult.

Schäffer Róbert tagsági jogviszonya a PANIS-ban 2007. október 15-én kezdődött, és egészen 2023. április 28-ig fennállt.

Tehát éveken át párhuzamosan találjuk:

Schäffer Róbertet a városi gazdasági társaságok világában,

a CANALIS történetében,

és

a PANIS-ban.

És ki volt ugyancsak hosszú időn keresztül a PANIS meghatározó szereplője?

Andok Csaba.

A cégirat szerint Andok már 2007-től tag, 2010 decemberétől pedig ügyvezetőként is hosszú időn keresztül követhető a társaságban.

Vagyis Schäffer Róbert és Andok Csaba több mint másfél évtizeden át ugyanazon társaság tagjai voltak.

Ez nagyon fontos kapcsolat lesz később.

De megint csak azt jelenti, amit jelent:

közös cégtagságot.

Nem bizonyít politikai megállapodást.

Nem bizonyít közös érdeket minden későbbi ügyben.

És nem bizonyítja, hogy egyikük felelős lenne a másik későbbi döntéseiért.

2023. ÁPRILIS 28. – MEGINT EGY ISMERŐS VÁLTÁS

A PANIS történetében is találunk egy érdekes dátumot.

2023. április 28.

Ekkor szűnik meg Schäffer Róbert tagsági jogviszonya.

És ugyanezen a napon kezdődik:

Schäffer András tagsága.

A cégirat ezt egészen 2024. július 5-ig követi.

Ismerős szerkezet?

A CANALIS-ban már láttunk hasonló névváltást.

Most a PANIS-ban is megtörténik.

És itt érünk el ahhoz a ponthoz, ahol az OLD SCHOOL idővonala hozzáér a NEW SCHOOLhoz.

MERT A PANIS NEVET MÁR ISMERJÜK

Aki olvasta a Mohács 500 ingatlanügyleteiről szóló korábbi sorozatot, annak nem kell bemutatni.

PANIS.

A társaság, amelytől Mohács 2024-ben megvásárolta az egykori Kenyérgyár ingatlanát.

A későbbi parkolóház helyszínét.

És most kiderül, hogy ez a társaság nem 2024-ben lépett elő a semmiből.

A cégtörténete 2007-ig vezet vissza.

Schäffer Róbert egészen 2023 áprilisáig tagja volt.

Fontos:

Schäffer Róbert már nem volt PANIS-tag a 2024-es önkormányzati ingatlanértékesítés idején.

Ezért az adásvételben neki szerepet tulajdonítani a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem lehet.

Schäffer András viszont 2023. április 28-tól 2024 júliusáig szerepel tagként.

Andok Csaba pedig továbbra is a társaság ügyvezetői történetének központi szereplője.

És innentől a harmincéves térképnek van egy olyan vonala, amelyet már nem mi találunk ki.

1996 → városgazdálkodás

2008 → CANALIS

2007–2023 → PANIS

2024 → Kenyérgyár / Mohács 500

Nem ugyanaz az ügy.

Nem ugyanaz a jogviszony.

Nem ugyanaz a szerep.

De ugyanazon idővonal bizonyos pontjain ugyanazok a nevek jelennek meg.

EZÉRT KELLETT HARMINC ÉV

Ha csak 2024-et néznénk, a Kenyérgyár története úgy kezdődne:

Mohács vásárol egy ingatlant a PANIS Kft.-től.

Ha azonban visszamegyünk húsz évvel, már azt látjuk, hogy a társaság történetének korábbi tagjai között olyan személy szerepel, akit évtizedekkel korábban az önkormányzati gazdasági rendszerből, majd a CANALIS-ból is ismerünk.

Ez még mindig nem korrupció.

Nem összejátszás.

Nem bizonyított politikai hálózat.

De pontosan ezért készül ez a sorozat.

Mert:

egy pillanatfelvétel megmutatja az üzletet.

Az idővonal megmutatja az előzményeit.

És a kettő nem ugyanaz.

MIT TUDUNK TEHÁT A NEGYEDIK RÉSZ VÉGÉN?

A CANALIS alapítói köre az évek során jelentősen átalakult.
2012 végén Csollák István és Schäffer Róbert akkori tagsága megszűnt, miközben új, részben azonos vezetéknevű személyek jelentek meg.

2013-ban újabb Szekó vezetéknevű tagok érkeztek – anélkül, hogy pusztán a név alapján rokonságot állítanánk.

Hűber Ádám CANALIS-tagsága közben dokumentáltan átfedésbe került az önkormányzati városgazdálkodási társaságban betöltött pozícióival.

2014. október 3-án Schäffer Róbert távozott annak ügyvezetői székéből, Hűber lépett oda, miközben Schäffer ugyanettől a naptól a CANALIS ügyvezetőjeként jelent meg.

A Schäffer nevek ezt követően többször váltották egymást a CANALIS tagságában.

És közben Schäffer Róbert egy másik társaságban, a PANIS-ban több mint tizenöt éves tagsági történettel rendelkezett – ugyanott, ahol Andok Csaba szintén hosszú távú tulajdonosi és vezetői szereplő volt.

A PANIS pedig később már a Mohács 500 történetéből lesz ismerős.

Itt találkozik először igazán az Old School a későbbi Moháccsal.

Nem váddal.

Idővonallal.

Következik:

5. rész – OLD SCHOOL

CANALIS ÉS BARANYA-VÍZ – AMIKOR A MAGÁNCÉG ÚJRA TALÁLKOZIK A KÖZMŰVEL

Mi történt a víziközmű-rendszer átalakulása után? Milyen kapcsolat maradt a CANALIS és a közszolgáltatói világ között? És miért akarta ezt évekkel később már a mohácsi politika egy része is külön megvizsgálni?

Harminc év ugyanazon a térképen.

A dokumentum nem támad, csak emlékszik.

HARMINC ÉV UGYANAZON A TÉRKÉPENMohács politikai és üzleti hálóinak története 1995–2026 között3. rész – OLD SCHOOLCRYSTAL...
08/09/2026

HARMINC ÉV UGYANAZON A TÉRKÉPEN
Mohács politikai és üzleti hálóinak története 1995–2026 között

3. rész – OLD SCHOOL

CRYSTALIS-H – LIECHTENSTEINTŐL A „MOHÁCSI KRISTÁLYVÍZIG”, MAJD A CANALISBA

Egy budapesti cég.

Egy liechtensteini tulajdonos.

Egy mohácsi ásványvízkút.

Egy visszatérő név.

És végül egy beolvadás.

Az előző részben ott hagytuk abba a történetet, hogy 2012-ben a CANALIS lett a MOHÁCS-VÍZ alaptevékenységhez nem tartozó vállalkozói tevékenységének jogutódja.

A vízszolgáltatás maradt.

A vállalkozói ág egy másik társaságban folytatódott.

A CANALIS pedig ezzel már jóval több lett egy 2008-ban alapított közműépítő cégnél.

Ha azonban azt gondolnánk, hogy innen egy egyenes vonal vezet tovább csövekhez, földmunkához és közműépítéshez, akkor megint túl egyszerű történetet mesélnénk.

A következő ajtó ugyanis nem a szennyvíztelepre vezet.

Hanem:

Budapestre.

Liechtensteinbe.

És egy mohácsi ásványvízkúthoz.

A cég neve:

CRYSTALIS-H.

2009 – EGY BUDAPESTI TÁRSASÁG, LIECHTENSTEINI HÁTTÉRREL

A CRYSTALIS-H Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2009 júliusában alakult.

Székhelye nem Mohácson volt.

Hanem Budapesten, a Keleti Károly utcában.

A társaság induló tulajdonosa a cégnyilvántartás szerint a liechtensteini CRYSTALIS AG volt, Ruggellből.

Az ügyvezető:

Markus Manfred Hasler.

A cég főtevékenysége a nyilvántartás szerint saját tulajdonú, illetve bérelt ingatlan bérbeadása és üzemeltetése volt.

Eddig ez egy budapesti bejegyzésű, külföldi tulajdonú magyar társaság történetének tűnik.

Semmi okunk nincs ebből önmagában bármi különöset következtetni.

Liechtenstein nem bizonyít semmit.

Egy külföldi tulajdonos pedig önmagában végképp nem.

Csak felrajzoljuk a vonalat.

Mert hamarosan Mohácson köt ki.

A történet alapjául szolgáló cégtörténeti iratok a korábban feltöltött MOHÁCS-VÍZ–CRYSTALIS-H adatcsomagban találhatók.

2012 – BELÉP DR. KISS PÉTER

2012. február 15-én megváltozik a CRYSTALIS-H vezetése.

Markus Hasler helyét ügyvezetőként:

dr. Kiss Péter veszi át.

És itt már megjelenik az első valódi összekötő szál.

Mert dr. Kiss Péter neve nem ekkor jelenik meg először a történetünkben.

Ő már 2008-ban a CANALIS egyik alapító tagja volt, majd egy megszakítást követően 2011 augusztusától ismét tagként szerepelt a társaságban.

Vagyis 2012 februárjától egy időben:

tag a CANALIS-ban,

és

ügyvezető a CRYSTALIS-H-ban.

Ez már nem feltételezett kapcsolat.

Ez két dokumentált cégjogi pozíció.

És még mindig nem bizonyít semmi jogelleneset.

Viszont innentől a két cég történetét már nem lehet teljesen külön lapokon olvasni.

ÉS EKKOR ELŐKERÜL A VÍZ

Ugyanabban az évben történik valami más is.

Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal 2012-ben engedélyezte, hogy a Mohács K-232/A jelű kút vizét „Mohácsi Kristályvíz” néven elismert természetes ásványvízként használják.

Az engedély szerint a kút a CRYSTALIS-H Kft. fenntartásában állt, és a vizet kizárólag (!) palackozási célú élelmiszerként lehetett felhasználni. A kút az országos ásványvíz-nyilvántartásban is „Crystalis-H 1.” néven szerepel.

Álljunk meg itt egy pillanatra.

A CRYSTALIS-H cégjegyzék szerinti főtevékenysége:

ingatlan-bérbeadás és -üzemeltetés.

Közben pedig a társaság nevéhez kötődik egy:

mohácsi természetes ásványvízkút.

Maga a „Mohácsi Kristályvíz” későbbi európai ásványvíz-listákon is fennmaradt.

Ez önmagában megint nem anomália.

De a történet szempontjából fontos.

Mert innentől a CRYSTALIS-H már nem egyszerűen egy budapesti ingatlancég a térképen.

Van egy nagyon konkrét mohácsi vízügyi kapcsolódási pontja.

2014. FEBRUÁR 6. – GAZDÁT VÁLT A CRYSTALIS-H

És most érkezünk az egyik legfontosabb dátumhoz: 2014. február 6.

A cégtörténet szerint ezen a napon megszűnik a liechtensteini CRYSTALIS AG tulajdonosi szerepe.

A helyére belép:

a CANALIS Kft.

A cégjegyzék a CANALIS esetében már minősített többséget biztosító szavazati jogot rögzít.

Az év későbbi egyesülési dokumentuma pedig még egyértelműbben fogalmaz:
a CRYSTALIS-H ekkorra a CANALIS egyszemélyes társasága volt.

Vagyis alig két évvel azután, hogy a CANALIS a MOHÁCS-VÍZ vállalkozói ágának jogutódjává vált, megszerzett egy másik társaságot is.

Egy olyat, amelyhez a mohácsi ásványvízkút (!) kapcsolódott.

Itt azonban megint fontos a megfogalmazás.

A cég megszerzése nem azonos annak bizonyításával, hogy valamennyi vízjogi, hatósági vagy ásványvíz-használati jogosultság automatikusan és változatlan formában átkerült.

Ehhez a konkrét engedélyek és hatósági akták kellenének.

Ezeket még külön kell megtalálnunk.

KÖZBEN MAGA A CANALIS IS ÁTALAKUL

Miközben mindez történik, a CANALIS tagi köre sem marad változatlan.

És itt kezd igazán látszani, miért érdemes harminc évet egyszerre nézni.

2012. december 30-án megszűnik Csollák István és Schäffer Róbert akkori CANALIS-tagsága.

Ugyanezen időponttól új tagként jelenik meg többek között:

Csollák Veronika,
dr. Csollák Lívia,

és

Schäffer András.

2013 decemberében pedig újabb két név kerül a társaságba:

Szekó Anikó

és

Szekó Zsófia.

A cégjegyzék ebben a formában azt bizonyítja, hogy ezek a személyek a társaság tagjai lettek.

Ennyi.

Az időzítés jól dokumentált.

A régi nevek egy része kilép.

Új, részben azonos vezetéknevű szereplők jelennek meg.

Ezt érdemes felírni a térképre.

Nem többet.

Nem kevesebbet.

2014 ŐSZÉN SCHÄFFER VISSZATÉR – EZÚTTAL VEZETŐKÉNT

2014. október 1-jén megszületik a döntés:

a CRYSTALIS-H beolvad a CANALIS-ba.

Két nappal később, október 3-tól a CANALIS ügyvezetője:

Schäffer Róbert.

Az egyesülési Cégközlöny-közlemény már őt nevezi meg a beolvadás utáni társaság vezető tisztségviselőjeként.

A jogutódlás végleges időpontja:

2014. december 29.

A CRYSTALIS-H megszűnik.

Jogutódja:

CANALIS Kft.

Így egy alig öt és fél éves társaság története lezárul.

De ami benne volt, az nem csak úgy egyszerűen eltűnik.

Beolvad.

Ez jogilag és történetileg nagyon más szó.

ÉS MIT VITT MAGÁVAL?

Az egyesülési dokumentum vagyonmérleg-tervezete szerint a CRYSTALIS-H 2014. augusztus 31-i záró adatai között:

43,417 millió forint összes eszköz,

ebből

27,198 millió forint pénzeszköz,

valamint

30,351 millió forint saját tőke szerepelt.

Tehát nem egy teljesen üres társaság olvadt be.

De itt jön egy szám, amely első pillantásra még érdekesebb.

A CANALIS beolvadás előtti vagyonmérlegében:

98,518 millió forint befektetett pénzügyi eszköz szerepelt.

A beolvadás utáni nyitó mérlegben ebből egy:

–89,667 millió forintos rendező tétel jelenik meg.

Fontos:

ez nem nevezhető egyszerűen a CRYSTALIS-H vételárának.
A beolvadás során a társaságok egymásban fennálló befektetéseit és egymással szembeni tételeit számvitelileg ki kell szűrni.

A dokumentum tehát egy könyv szerinti rendező tételt mutat.

Amit viszont még nem tudunk:

milyen konkrét ügyletből, milyen bekerülési értékkel és milyen dokumentumok alapján alakult ki ez a 89,667 millió forintos tétel.

Ehhez már nem elég a cégtörténet.

Ehhez szerződés kell.

Könyvelési melléklet.

Taggyűlési irat.

Esetleg értékelés.

Ez tehát nyitott kérdés.

És maradjon is annak, amíg nincs rá dokumentum.

A KÚT KÉRDÉSE IS NYITVA MARAD

Ugyanez vonatkozik a „Mohácsi Kristályvízre”.

Azt dokumentálni tudjuk, hogy:

2012-ben a CRYSTALIS-H fenntartásában lévő K-232/A kútra megadták a természetes ásványvíz-megnevezés használatát.

Azt is tudjuk, hogy:

2014 végén a CRYSTALIS-H jogutódlással beolvadt a CANALIS-ba.

De innen már nem ugrunk a kútba.

Nem írjuk azt, hogy:

„tehát a CANALIS megkapta a mohácsi ásványvízkutat”.

Ehhez előbb látni kell:

a kút tulajdoni helyzetét,

a vízjogi engedélyeket,

a fenntartói/üzemeltetői jog változását,

valamint azt, hogy a hatósági engedélyekkel mi történt a beolvadás után.

A cégjogi jogutódlás tény.

A konkrét vízjogi következmény külön bizonyítandó.

Pont így működik:

tény – forrás – következtetés.

MIÉRT FONTOS MÉGIS A CRYSTALIS-H?

Azért, mert most már három külön történeti réteget látunk ugyanazon a CANALIS-idővonalon.

Először:

MOHÁCS-VÍZ A CANALIS a vízmű vállalkozói ágának jogutódja lesz.

Majd:

CRYSTALIS-H

Egy liechtensteini tulajdonosi háttérrel indult budapesti társaság kerül a CANALIS tulajdonába, amelynek közben dokumentált mohácsi ásványvíz-kapcsolata van.

Végül:

a személyi folytonosság

dr. Kiss Péter egyszerre jelenik meg a CANALIS tagjaként és a CRYSTALIS-H ügyvezetőjeként.

Schäffer Róbert pedig néhány évvel korábbi CANALIS-tagsága után 2014-ben már az egyesülés utáni társaság ügyvezetőjeként tér vissza.

Ez már nem egyetlen cég története.

Ez szerkezettörténet.

ÉS VALAMI MÁS IS ELKEZD KIRAJZOLÓDNI

Az első részben három névvel indultunk:

Szekó.

Csollák.

Schäffer.

A második részben azt láttuk, hogyan került a MOHÁCS-VÍZ vállalkozói ága a CANALIS-ba.

Most pedig megjelent:

dr. Kiss Péter,

egy liechtensteini társaság,

egy mohácsi ásványvízkút,

egy újabb beolvadás,

és közben a CANALIS tagi köre is látványosan átrendeződött.

A történet ezért a következő részben nem egy újabb céggel folytatódik.

Hanem:

a nevekkel.

Megnézzük, mi történik akkor, amikor egy vállalkozásban az eredeti szereplők egy része eltűnik, mások visszatérnek, és új nevek jelennek meg ugyanabban a körben.

Nem fogunk rokonságot feltételezni.

Nem fogunk motivációt találgatni.

Csak időrendbe tesszük:

ki mikor érkezett,

ki mikor távozott,

ki tért vissza,

és

mely más cégekben találkozunk ugyanezekkel a nevekkel.

Ott pedig a CANALIS története elkezd átnyúlni olyan cégekbe is, amelyekkel a jelenkori mohácsi ügyek vizsgálatakor már találkoztunk.

Következik:

4. rész – OLD SCHOOL

A NEVEK MARADNAK – AMIKOR A CANALIS KÖRE ÁTRENDEZŐDIK

Kilépések, belépések, visszatérések – és az első olyan céges kereszteződések, amelyek már közvetlenül a későbbi Mohácshoz vezetnek.

Harminc év ugyanazon a térképen.

Nem minden vonal ugyanolyan vastag. De amelyiket dokumentum tartja, azt felrajzoljuk.

A dokumentum nem támad, csak emlékszik.

Cím

Mohács
7700

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Klark Ádi új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás