13/07/2025
Az elmúlt időszakban nem volt idő és (őszintén bevallom) kedvem posztolni. Ennek egyik legfőbb oka a csalódottság, a be nem tartott ígéretek elmaradása.
Miért? -->
2024-ben egy baráti társaság felújításra váró busza hozzám került, mert a busz újjászületésének folyamata megakadt. Hosszú, rögös út mindez, aki ebbe a dologban benne van, az tudja, hogy sokszor nem feltétlen a pénz, hanem az idő, vagy épp bizonyos alkatrészek beszerzése körülményes. A busz hozzám kerülése első körben azért történt, mert a felújítást végző szakembernél nem volt hely. Kezdetben úgy volt, hogy rövid időről van szó, míg a felújítás nem folytatódik. Tulajdonképp a kezdetekben így is nézett ki a dolog. Eltelt egy kis idő, a busz újra visszakerült a megújulás útjára. Itt találkoztam először a busz tulajdonosaival, ahol szó volt a busz esetleges további tárolásáról. Abba maradtunk, hogy a felújítást végző személy majd közvetít, végülis ő volt ennek a projektnek a lebonyolítója. Boldogan nyugtáztuk a dolgot és ment mindenki a dolgára. A buszon ekkor keveset dolgoztak, tulajdonképp szinte azonnal vissza is került hozzám. Innentől egy hosszabb idő következett. A busz maga több mint egy évet állt nálam, abban a hitben voltam, hogy minden rendben. Miért is ne gondoltam volna? Hisz( valamilyen szinten) barátokról volt szó, nem csak a buszok iránti szerelem hanem a magánélet is összeköt(ött) minket barátilag. A felújító részéről volt egy ígéret is, ha nem adnak semmit a busz tulajai, majd ő megoldja a dolgot.
Nem így történt.
Tavaly derült ki szélesebb körben, hogy a busz tárolása nem pusziért ment, bár az egyikük később azt mondta, hogy a baráti társaságból végülis egy ember tudta, hogy valamit adni kéne nekem. Kicsit később, amikor a felújító bejelentkezett a buszért, hogy vinné, megírtam mivel tartozik, majd a busz tulajdonosai közül az egyik felhívott. Kellemetlen szituáció volt, de a helyzetre való tekintettel azt mondtam, hogy megtaláljuk az arany-középutat ezen ne aggódjon, a buszt elvihetik. A buszt elvitték. Telt- múlt az idő, nem történt semmi, nem tudunk előrébb lépni. Írtam normálisan, majd pár hét után kicsit határozottan is. A srác sajnos nem reagált, baráti társaságból egy másik személlyel folytatódott a kommunikáció. Nem jutottunk előrébb. Az viszont kiderült, hogy egy hosszabb időt úgy volt nálam a busz, hogy arról ők nem tudtak semmit. Próbáltam arany-közeputat találni, kigondoltam egy olyan kompromisszumot, amivel a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Azt az ígéretet kaptam, hogy átolvassák ha megérkeztek külföldről. Miután hazatértek onnan, egy kis idő múlva írtam, de reakció nem érkezett. Próbáltam azóta is, de csak süket fülekre találtam.
Boncolgathatnánk azt, hogy ki mit hibázott, tudom én sem vagyok tökéletes.
Barátokról volt szó, nem gondoltam volna, hogy ezt egy 10 oldalas 7 pecsétes szerződésbe kellett volna foglalni.. de legyen ez egy tanulságos sztori számotokra, hogy a barátság a közös hobbi, szenvedély a betyárbecsület ma már nem sokat ér.
Még egy köszönöm sem hangzott el, pedig nem csak a busz tárolása volt jelentős, hanem a vele töltött idő is. Hisz akárhányszor volt mozgatva, saját autóval koptattam az utakat, amikor pedig egyszer az út negyedénél lerobbant, éjfél volt, hogy hazaértem a kalandból. Talán ott kellett volna letojni az egészet..
Miért osztottam meg mindezt? Azért, hogy az Ikarus imádat nem feltétlen játék és mese. Hogy bemutassam a csillogáson túli dolgokat is, milyen mikor az ember hibázik. Azért, hogy ebből ti magatok tanulhassatok és ne kerüljetek ilyen helyzetbe.
(J)
