18/01/2023
Megjelent, Kántás Andor: Lúcia szárnyán című könyve.
Leírtam egy baráti levélben Andor barátomnak a könyvével kapcsolatos érzéseimet, amit az alábbiakban mellékélek. Azt gondolom, hogy aki szeretné megtanulni a kisgépes repülést, vagy már gyakorlott pilóta, vagy a hatóságnál jogi, orvosi vagy műszaki tanácsokat osztogat, annak kötelező olvasmánnyá tenném.
Kedves Barátom, Andor, amikor hírét vettem, hogy könyvet írtál arról az útról, amelyen a kislányod életéért repültél, sejtettem, hogy valami egészen különleges történet fog megszületni. Bevallom férfiasan, hogy a sztrókom óta, ennek már 10 éve múlt, egyetlen könyvet sem tudtam végig olvasni. Egyfelől, mert nehezemre esettszótagolva olvasni és nincs meg a szavak értelme és nem állnak össze gondolatokká.
Valójában nem vagyok nagy bibliofil, kedvenc olvasmányom, amolyan „bibliám” mindig isAntoine de Saint- Exupéry Éjszakai repülés című könyve volt, de ezúttal a Te kalandos utad krónikája felsorakozott mellé. Amikor kézbe vettem a könyvet, „barátkoztam” vele, elolvastam az ajánlásokat, majd utána néztem a Rettszindrómánakés ekkor tudatosult bennem, milyen emberfeletti terhet rakott rátok az élet. Mivel magam is apa/nagyapa vagyok, pontosan tudom mit jelent, ha beteg gyerek van a családban, éppen ezért meghajtom a fejem az előtt a küzdelmes út előtt, amelyen „végigrepültetek”. Szinte lehetetlenség kiemelni egyetlen helyszínt vagy történetet a krónikádból, a többieket kirekesztés látszata nélkül. Élvezetesen, áradó mesélőkedvvel olyan plasztikusan és képszerűen írod le az eseményeket, kalandokat, hogy magam, akinek az életét szintén a repülés emelte magasabb szférákba, át tudtam élni valamennyi mozzanatát, habár ezeken a helyeken és tájakon én még nem jártam. Miközben olvastam, arra gondoltam, itt van egy fantasztikus teherbírású férfi, aki olyan lelkierővel rendelkezik, amely példaértékű és ez a férfi sohasem érzelgősen, de mindig egy különleges belső, „lélektől lélekig vezető, titkos úton” mesél arról, azért repül, hogy kislánya betegségét minél többen megismerjék és jelet, reményt adjon a hozzá hasonló életvezetésű embereknek.Nyomot hagyjon maga után, hogy habár imádott kislányuk Lucsika végül felszállt oda, ahol az édesapja mindig is boldognak érezte magát, a levegő égben létező csodás világba, ahonnan büszkén és boldogan tekintvissza az édesapjára, aki megtette a lehetetlent, aki nemcsak megpróbálta, de végig is vitte az emberpróbáló csodát…Remek humorod is oldotta azt a belső feszültséget, amely sokszor erős marokkal szorította a torkom, amikor Lúcia betegségére gondoltam. Kedves Andor, köszönöm, hogy barátomnak tudhatlak, köszönöm a szépséget és erőt, amelyet a könyved adott nekem. Kívánok Neked és családodnak, jó egészséget és az újesztendőben megélt sok örömet és boldogságot. Ölel, Pamacs barátod.