¿Qué es el sitio web?

https://www.facebook.com/106101335560354/

Valentin Vagabond, Cuenca (2026)

02/09/2026

Day 1281, 57 km

Leereszkedtem, vagyis inkább őrült sebességgel legurultam az 500 méteren levő völgybe. A lejtő nagyon meredek volt megannyi kanyarral, ezért néha a bal oldalra kellett átgurulnom. Ezt egy éles kanyarban csak úgy szabad megtenni, ha közben imádkozol. Jött is pont akkor szembe egy autó, de szerencsére nem történt semmi.

Kolumbia ezen részén sok rendőr és katona látható, mivel kábítószer-termesztés folyik az elhagyatott utak mentén a bokrokban. Külföldi biciklisnek itt kifejezetten nem ajánlott elhagynia a fő utat.

Délután megérkeztem egy újabb casa de ciclistasba, de a tulaj nem volt otthon. Zenét hallottam az egyik szomszédtól, és mint kiderült egy félmeztelenül, napszemüvegben, a házában mikrofonnal saját szórakoztatására karaoke-zó pasi volt az, aki végül útbaigazítást adott.

Bejutottam a házba, de közben Jakobbal is találkoztam, aki egy kilenc éves kisfiú, és nagy érdeklődéssel hallgatta, hogy mi is az az Hungría, és merre bicikliztem.

Teszem hozzá, néhány nappal ezelőtt összefutottam pár iskolás fiúval, akik mesélték, hogy a szomszédos falun túl még sehol nem jártak, de amikor mondtam, hogy magyar vagyok, azt felelte az egyik: Szoboszlai és Puskás! Ez egyébként nem először történt meg.

A hőség szörnyű, de legalább száraz. Haladjunk szépen tovább az ezer méteres hegyhágókon...

31/08/2026

Day 1279, 62 km

Az 1000 méterre tervezett emelkedésből 1200 lett. Emlékszem, még egy kínai szállásadóm mondta Chengduban, hogy Kolumbiában és Ecuadorban csak nagyon ritkán vannak alagutak, tehát a hegyeket keményen meg kell mászni.

Amilyen nehéz a mászás, olyan ijesztő a legurulás. Ma pedig a szokásosnál is meredekebb volt az út. Azt hittem, átrepülök a kormány felett, olyan nyakatekert és meredek kanyarok voltak.

Ebéd után bementem egy pékségbe, mivel az ebéd általában nem elég, és a pékségek olcsó szénhidrátbombákat árulnak. Az utolsó képen látható ember megjelent a pékség előtt, miközben ettem, és úgy bámult rám, mint aki még nem látott fehér embert. Ezután felkapott egy követ, és felém hajította. Szerencsére nem talált el, de mindenki nagyon meglepődött. Mondták a többiek, hogy bolond az öreg.

De Kolumbiában leggyakrabban nagyon kedves emberekkel találkozom. Ma például egy fiatal pár állt meg a motorjával, és adtak egy mangót. Észre sem vettem, hogy egy kisbabát tart a kezében a fiatal nő. Megkérdeztem, mi a kisgyerek neve, és mondta, Jeremias. A beceneve Jerek, amit úgy ejtesz ki, hogy "gyerek". Mondtam, jé, ez a név az én nyelvemen gyereket jelent!

Majd jött még egy emelkedő, ahol egy motoron egy férfi és egy fiatal fiú várt rám. Nagyon izgatottan kérdeztek az utazásomról, és az apuka azt kérdezte, milyen tanácsot tudnék adni a fiának. Én azt feleltem, hogy "kövesd az álmaid, és meglátod, annyira nem nehéz, mint amilyennek elsőre hiszed. Egyszerűen elkezded, mert az egyetlen módja annak, hogy csináljunk valamit, az az, ha csináljuk."

Nagyon örülök, hogy bátorságot tudtam önteni ebbe a fiatal fiúba (első kép), hiszen tudom, nekem is mennyit jelentett, amikor még tele voltam kérdőjelekkel, és mások néhány okos szóval hatalmas energiát adtak át nekem.

Ez az utazás alázatra is megtanít többek között. Az alázat nem megalázottságot jelent, hanem helyes önismeretet. Nem azért utazunk, vagy érünk el valamit, hogy utána magasról nézzünk le az emberekre. Ha valakit ilyen irányba visz el a terveinek sikeres megvalósítása, akkor elpazarolta az életét. Ha nem leszel jobb és okosabb ember mondjuk egy bicikliút által, akkor el se indulj.

30/08/2026

Day 1278, 53 km

A nap azzal kezdődött, hogy a tilosban bicikliztem, vagyis megpróbáltam áttekerni egy 1,7 km hosszú alagúton, ami szigorúan tilos. A biztonsági őr jófej volt, átvitetett egy pickuppal az alagút végére.

Két út van Pastótól északra, és én a kevésbé forgalmas, vadregényesebbet választottam.

Hegyes-völgyes a táj változatlanul, és néha nyaktörő mutatvány itt legurulni. A kilátás viszont mindenért kárpótol. Milyen drámai itt minden! Valamint az emberek is nagyon közvetlenek. Megannyi gyümölcsöt és innivalót adtak az út szélén. Holnapra még egy ebédmeghívást is kaptam a következő településen.

A "camping", ahova este érkeztem, inkább egy magán személy kertje, ahol felverhetem a sátrat. A helyi fiatalok (Kevin, Jhon és Alejandro) is itt voltak a medencében fürdeni, és nagyon érdekelte őket az utazásom.

Mondanom sem kell, hogy holnap újabb ezer méter vár. De az Kolumbia, itt a biciklizés nehéz, de szép, és mindenképp megéri. 🇨🇴🌞🚲

25/08/2026

Day 1273-1274, 51 km + 12 km

Megérkeztem Kolumbiába, ami elvileg az utolsó dél-amerikai ország, ahol biciklizem.

A bejutás Kolumbiába nagyon egyszerű és gyors, viszont Ecuadorban egyszer sem kellett pénzt kivennem, hiszen US dollárral fizetnek, és abból még volt elég készpénzem. Önmagam helyzetét nehezítettem azzal, hogy Ipialesben, a kolumbiai határvárosban egyszerűen elfelejtettem pénzt kivenni. Gondoltam, ha legurulok a következő faluba, ott csak lesz legalább egy bankomat, mint megannyi dél-amerikai országban, de sajnos tévedtem.

Körberohantam, hogy kártyával fizetnék, és adjanak érte készpénzt, de nem volt lehetséges. Felhívtam a jövendőbeli Couchsurfing-szállásadómat, akivel még nemis találkoztam, hogy tudna-e segíteni.

A megoldás a Super Giros nevű pénzküldési mód. Egyszerűen online küld nekem pénzt, én pedig az útlevelemmel magamat igazolva kiveszem a készpénzt.

Amikor odaértem a Super Giroshoz, a hölgy éppen bezárt volna, hogy ebédszünetre menne. Megkértem, várjon egy kicsit, amíg Davíd elküldi a pénzt. Három órába telt a Canossa-járás. Nem lehetett útlevéllel pénzt felvenni. Átrohantam egy boltba, hogy a US dolláromat átváltják-e, de csak uzsorás áron voltak hajlandók.

Davíd felhívta az ügyfélszolgálatot, akik nem voltak biztosak, mi lehet a gond. Végül sikerült a kedvezményezett nevét egy helyi emberére átírni, aki így felvette volna a pénzt helyettem, de az ujjlenyomatleolvasó nem működött. Többszöri újraindítás után végül sikerült, én pedig zsebemben a kolumbiai pesóval már rohantam is. Utánam viszont a teljesen kiéhezett hölgy rohant kezében az útlevelemmel, amit ott felejtettem. Természetesen vendégem volt egy ebédre.

Másnap az út hihetetlenül meredek volt, és 12 km után úgy éreztem, hogy a napi ezer méteres mászásokat én már nem bírom. Ebéd után azonnal megálltam, és csak pihenek.

24/08/2026

Day 1269-1272, 53 km + 45 km + 25 km + 60 km

Kezdem elhinni, hogy tökös gyerek vagyok nem hétköznapi tulajdonságokkal a hétköznapi rossz és jó tulajdonságaim mellett. Mert mit mutat a piros nyíl? Azt a random helyet az Andokban, ahol Északi Fény, ez az acélparipa, ez a legyőzhetetlen csillagharcos átgurulta velem az 50.000 km-t. És nem ijesztő, hogy a 40.000 km-t Punta Arenas és Puerto Natales között, tehát szintén Dél-Amerikában értem el?

50.000 km. Mit érzek ilyenkor? Egy ember hogyan utazhat ennyit, ráadásul biciklin? Az én gyenge, izmosnak egyáltalán nem mondható testem, ami egy meredek emelkedőn a mai napig tolja a biciklit, mert képtelen feltekerni. Egyedül a hegyekben, síkságokon, sivatagokban, városokban, erdőkben, piciny falvakban. Kutyák, oroszlánok, elefántok, kígyók, emberek.

Aki biciklivel kétszer átlépte az Egyenlítőt, és azután az 50.000 km-t, az azért tuti nem volt egyedül. Az a sok száz ember, akik segítettek a bajban, ételt, vizet, szállást adtak, akikkel mulattam, akár mélyszegény, járni képtelen gyerekek, akár nagykövet, akár bárki más.

Egyedül biciklizem, de Északi Fény, az otthoni barátok, család, és az elmúlt 50.000 km mentén fellelt sok idegen nélkül nem feküdnék itt Ecuadorban egy szállásadómnál, akinek sem a nevét nem tudom, sem a nyelvét nem értem.

Mit mondhatok mindenki másnak? Ha én idáig eljutottam, Te is sikeres lehetsz szorgalmas és becsületes munka által. Biciklizni egyszerű, de nehéz. Egy ötéves gyerek is pontosan úgy biciklizik, mint én.

Van egy álmod, de félsz megvalósítani? Használd a félelmed. Olyan helyekre visz, ahol a bátorság vár. Aztán belátod, hogy legtöbbször nemis bátorság kell, csak egy kis józan paraszti ész.

20/08/2026

Day 1268, 62 km

Emlékszem, hányszor néztem a térképre, és azt láttam, hogy az Egyenlítő és Quito majdnem hogy egy helyen vannak. A távolság valóban csekély, de az az 1230 méteres emelkedő, ami a szállástól az Egyenlítőig vezetett, valamint az 50 km/h-s északról jövő széllökések azt az érzést keltették bennem, hogy örökre a déli félgömbön maradok.

Este felé megérkeztem a "világ közepére", arra a helyre, ahol az iránytű valóban 0.0.0 álláson áll. A guide szerint azért ez az egyetlen hiteles pontja az Egyenlítőnek, mert csak itt vannak hegyek, és csak itt lehetett kb 300 évvel ezelőtt pontosan megállapítani, hogy a Föld a sarkpontoknál vagy az Egyenlítőnél "nyomódik be". A Föld nem gömbölyű, hanem geoid (jól írom?!) alakú, tehát mint egy mandarin.

Kállai István követőmet kérdezem, hogy valóban úgy korrekt a Föld ábrázolása geocentrikus szempontból, hogy Kelet van felül, a Nyugat alul, hiszen a Nap így világítja meg a Földet. Az "észak" szó ezért jelentett eredetileg "bal oldalt".

Kínában a világtérképen Ázsia volt középen, és Európa fenn a sarokban. Litvániában található Európa földrajzi középpontja, bár a belaruszok szerint náluk van. 😃

Én annyit tudok, hogy ma Északi Fénnyel másodjára is átléptük az Egyenlítőt. Aki pedig Egyenlítőn, Rák- és Baktérítőn gurul át többször is, az a bicikli jó eséllyel egy atomcsapást is kibírna. Köszönöm, Északi Fény, hogy elvittél Skandináviából az Egyenlítőig, majd a világ legdélebbi városából ismét az Egyenlítőig, a kettő között meg még sok másik helyre több tízezer kilométeren át.

Szóval, Dél-Korea óta újra az északi félgömbön vagyunk, és gurulunk hazafelé! 😎🚲🌞🇭🇺🌎

14/08/2026

Day 1259-1262, 64 km + 66 km + 70 km

Körülbelül húsz kilométerre délre az Egyenlítőtől fekszem most egy puha, meleg ágyban 2800 méter magasságban, Ecuador fővárosában.

Riobambát elhagyva megszálltam egy casa de ciclistasban, ahol két dollárért zuhanyozhattam, főzhettem, és a háztetőn sátrazhattam. Egy Costa Rica-i, egy argentín, és egy brazíl biciklis is ott pihent, tehát én nagyrészt csendben ültem, mivel a spanyolom még eléggé gyenge, bár tanulok egy-két szót.

A Cotopaxi egy másik magas hegy, amit a Quito felé tartó útról láthat az ember. Itt találkoztam egy panamai családdal, akik meghívtak magukhoz, amikor megérkezem Közép-Amerikába.

Quito főváros, tehát eszembe jutott, hogy beugorhatnék a svéd és a magyar nagykövetségekre trécselni a földijeimmel.

A svédek nem meglepő módon még az e-mailemre sem reagáltak, de a magyarok, mint általában, tárt karokkal fogadtak. Találkoztam magával a nagykövettel, a konzullal, egy hölggyel, illetve lazán letegeztem a gazdasági attasét. 🤣

A nagykövet, mint kiderült, ismeri a magyar konzult, Luchót és feleségét, Jutkát, akiknél három éjszakát töltöttem a magyar konzulátuson Punta Arenasban, Chilében tavaly decemberben. Milyen fura, hogy akkor voltam nagyon közel a 40.000 km-hez, itt pedig már majdnem az 50.000-et súrolom.

Három órát beszélgettünk biciklizésről, a különböző latin-amerikai országokról, stb. Délután pedig egy rendezvényre is meghívtak, amit ecuadori egyetemistáknak tartottak, akik Magyarországon tanulhatnak egy ösztöndíj keretében.

10/08/2026

Day 1256-1258, 51 km

Legurultam Ecuador másik gyönyörű szép városába, Riobambába, amely arról híres, hogy innen látszik a világ legmagasabb hegye, a 6268 méter magas Chimborazo. Ennek a hegynek a csúcsa van legmesszebb a Föld középpontjától, és legközelebb a Naphoz bármi másnál ezen a bolygón.

Emlékszem, a stockholmi városi könyvtárból kölcsönöztem ki egy Humboldtról szóló könyvet, aki kétszáz évvel ezelőtt megpróbálta meghódítani a Chimborazót, de nem sikerült neki. Viszont a természettudományok elfelejtett hőseként tartják számon, hiszen ő volt az első, aki átfogóan írt az erdőirtás, a vízszennyezés, illetve más természetpusztítás hatásáról.

Szert tettem egy barátra, Vicente-re, akivel együtt töltöttem a vasárnapot. Encebolladót, vagyis egy hamisítatlan ecuadori hallevest ettünk ebédre. Én igazából kettőt. 😃

Hajat is vágattam, mivel sokkal egyszerűbb tisztán tartani. Sok biciklis hosszú szakállt és hajat növeszt, de én szeretek legalább külsőre csak kicsit nem kitűnni. Bár majdnem minden nap mocskos, büdös és izzadt vagyok, a pólóm pár tízezer kilométert megtett velem, és a Chimborazo után itt én vagyok a legmagasabb dolog, úgyhogy szeretnék mégis jó benyomást tenni. 🤣🇪🇨🚲🌞💙

07/08/2026

Day 1255, 45 km

Olyan szörnyen meredek emelkedővel kezdődött a nap, hogy ott lefelé is tolnám a biciklit. Akárhányszor a tükörbe nézek, - amit mostanában inkább kerülök - egy lesoványodott, örökké fáradt embert látok. Az már alap, hogy extra sok joghurtot eszem reggelire sok cukros édességgel. Ebédre is dupla adagot rendelek, majd uzsonnára péksüteményeket eszem. Vacsorára is hatalmas adagot készítek vagy veszek, és ügyelek arra, hogy zöldség és gyümölcs is legyen.

Ecuador hegyei gyönyörűek, de Perunál és Bolíviánál is jobban próbára tesznek.

Ebédkor egy, a főúttól félreeső faluban álltam meg, és az emberek nagyon furcsán néztek rám. Az egyik helyen éreztem, hogy félnek kiszolgálni, ezért elmentem máshova. A pékségben kedvesek voltak, és megkérdeztem, milyen gyakran látnak itt külföldit. Azt mondták, hogy én vagyok itt az első gr**go. Félénken, de a többiek is odajöttek, de amikor közös képet szerettem volna készíteni, megijedtek. Azt is elmondta egy hölgy, hogy itt quechoát beszélnek, és a spanyol csak második nyelv. Tehát ők tősgyökeres dél-amerikaiak.

Éjszaka megint egy tűzoltóságon aludtam, ami sajnos nem volt a legjobb ötlet, habár kedvesek voltak az emberek. Az irodában aludhattam, amit hajnali 6-kor újra használni kezdtek, és a heverő is kicsi volt, ezért hajnali fél 4-kor felvertem a sátrat a parkolóban, amit reggelre összepisilt a macska.

Néhány, a gyakorlatát ott töltő leendő tűzoltó érdeklődve kérdezte, hogy mi az az Hungría? Az Egyesült Államokban egy tagállam? Nem nagyon tudtak Magyarországgal mit kezdeni, de hát ez engem nem lep meg.

06/08/2026

Day 1254, 37 km

Verőfényes napsütés és néha túl erős szél kísérte ma utamat. De nem panaszkodom, hiszen legalább szárazon maradt Északi Fény.

Mivel augusztus az utolsó száraz hónap Ecuadorban és Kolumbiában, próbálok minél többet tekerni, hogy az esős évszak beálltával többet lehessen pihennem. Habár a ma megtett 37 km nem ezt mutatja, de én itt a távolságot nem kilométerben, hanem magassági méterben mérem. Minden nap ezer métert, ha emelkedek, akkor oké vagyok.

Néha 100 kilométert - vagy többet - a sík ausztrál outbackben letekerni könnyebb volt, mint itt 30-at.

Megérkeztem Chimborazo tartományba, ahol a világ legmagasabb hegye, a Chimborazo található, hogyha a Föld középpontjától való távolságot figyeljük, és nem a tengerszinttől valót, mint a Mount Everestnél.

Vacsora közben ment a tévé az étteremben, és ahogy lenni szokott, itt is a szomszédos országtól óvtak: Kolumbiában nagy a baj, a hadsereget vetik be. Bár tudnák, hogy nekem a kutyák meg meredek lejtők sokkal nagyobb veszélyt jelentenek...

Valentin Vagabond

02/09/2026

31/08/2026

30/08/2026

25/08/2026

24/08/2026

20/08/2026

14/08/2026

10/08/2026

07/08/2026

06/08/2026

Dirección

Página web

Notificaciones

Atajos

Compartir

Categoría

Solicitud de retirada del anuncio