19/02/2025
Ma csepergős időre ébredtem Perugiában. Délben - az iskolai rutin után - sétálni indulta a város ódon utcáin. Kisvártatva ismét eleredt az a bizonyos áztató eső. Aprón, szitálva esett, melynek az a tulajdonsága, hogy igyekszik mindenedet eláztatni! Na, úgy döntöttem nem hagyom magam! A történelmi városháza épületében található a Galéria - gondoltam ezt ma megnézem. A pénztáros nagyon aranyosan elmondta, ha 14 óra után térek be hozzájuk, akkor a teljes kiállítás nyitva lesz. Elkértem a jegyet (idegenvezetőknek ingyenes! - ja kérem, Olaszországban vagyunk, nem otthon!) és úgy döntöttem keresek valami harapnivalót.
Kis helyet kerestem...találtam. A kirakatban a marha hátszinek díszelegtek (némelynek akár 3 kg súlya is van - ez egy adag!). Bementem, és nem csalódtam! Rögtön asztalt készítettek nekem - magányos farkas(éhesnek)-nak. Jöhetett a negyed liter vörösbor (természetesen itt a házi bor a Montefalco-i vidékről származik). Előételnek a nálunk is ismert disznósajt és focaccia volt. Itt a disznósajtot jobban megborsozzák, de nem használnak piros paprikát. A focaccia pedig melegen finom lepény. Vörösborral leöblítve igazi csemege. Ezt követte a mai menüajánlat: szarvasgombás, vaddisznó pörccel, ugynevezett "szürkemártással" készűlt tészta (olyan makaróni vastagságú) a Matriciani. Kicsit borsosabb volt az én izlésemnél, de azért nem volt okom panaszkodni! A vörösbor szintén mennyei volt hozzá. Majd jó olasz szokás szerint desszertként jöhetett a kávé. Mivel én kicsit lágyabban szeretem, ezért ilyenkor machiato-t kértem.
Jólakottan visszamentem a Városházára.
A kulináris élvezetek után pedig jött a látványcunami!
Elöszőr bementem a Priorok termébe. A priorok a városi középréteg előljárói (tanácsosai) voltak.
A gótikus terembe érve a szem megbolondult a látványtól.... azt sem tudtam hova nézzek...minden centiméter kifestve a mennyezettől a padlóig. Ma is használatos a terem és nyitott mindenki számára! A rengeteg családi címer között még firenzei családot is felfedeztem. Itt pár percet el kellett időznöm!
A Priorok Palotája az egyik legszebb példája a középkori közösségi (Kommuna) városállamok középületeinek. A 13. század végén a hajdani piac terére épült és nevét a priorokról a középkori városvezetés legfőbb politikai hatalmáról kapta.
A Palazzo dei Priori ma is Perugia városházájaként szolgál, emellett otthont ad az Umbri Nemzeti Galériának, valamint két nagy középkori céhnek: a Nemes Kereskedők Kollégiumának (Nobile Collegio della Mercanzia) és a Pénzváltók Nemes Kollégiumának (Nobile Collegio del Cambio).
A Priorok kápolnája 1454 és 1480 között készült, Benedetto Bonfigli freskóival, amelyek Szent Herculánusz (Sant’Ercolano) és Toulouse-i Szent Lajos (San Ludovico da Tolosa) történeteit ábrázolják.
Mondanom sem kell, hogy leültem... az ámúlattól is...na meg azért is, mert aprólékosan szemügyre akartam venni a freskókat. Végül egy kis részét lencsevégre is kapta.
Íme az ebéd és a hajdani kápolna képei:
