22/07/2026
ĂszrevettĂ©tek mĂĄr, hogy a vĂĄrosban folyamatosan csak közelre nĂ©zĂŒnk? A jĂĄrdĂĄt figyeljĂŒk, a telefonunkat bĂĄmuljuk, a monitorra tapad a tekintetĂŒnk.
A termĂ©szetben, a hegyen az elsĆ fĂ©l ĂłrĂĄban konkrĂ©tan szokatlan Ă©rzĂ©s, hogy hirtelen Ășjra hasznĂĄlnunk kell a tĂĄvolba lĂĄtĂĄst. Több kilomĂ©teres horizontok, sziklafalak, mĂ©lysĂ©gek...
PĂ©nteken megyĂŒnk a JĂșliai-alpokba, Ă©s szemĂ©ly szerint, az egyik kedvenc pillanatom mindig az, amikor lĂĄrom, hogy a többieknĂ©l ĂĄtĂĄll ez a fĂłkusz. Ahogy a szƱk vĂĄrosi lĂĄtĂłszögbĆl Ășjra kinyĂlik a tĂ©r.
Mikor nĂ©ztetek utoljĂĄra Ășgy igazĂĄn messzire?