Irány Andalúzia

Irány Andalúzia Az oldal egy személyes és egy turisztikai oldal keveréke lesz, amin keresztül szeretnénk neked

Patios de Córdoba 2026Aki a virágot szereti... azok közül szerencsére sokan követik az oldalunkat!Szóba sem jöhet egyik ...
26/05/2026

Patios de Córdoba 2026

Aki a virágot szereti... azok közül szerencsére sokan követik az oldalunkat!

Szóba sem jöhet egyik évben sem, hogy Virág ne látogassa meg a córdobai virágos udvarok fesztivált, így persze idén is nekiindult egy barátnő kísérésének ürügyén. Alaposan felfedezték a látnivalókat, minden évben akad új és persze olyanok is, amiket már korábban, kicsit más díszítéssel láthattunk.

Különösebb kommentárt szerintem nem is igen igényelnek ezek a képek, elég szépek önmagukban is, reméljük nektek is tetszeni fognak!

Cruces de MayoA kereszténység terjesztéséhez és népszerűsítéséhez rég bevált recept a keresztény és a helyi "bennszülött...
04/05/2026

Cruces de Mayo

A kereszténység terjesztéséhez és népszerűsítéséhez rég bevált recept a keresztény és a helyi "bennszülött" ünnepek kreatív keresztezése. Ezzel az ügyes trükkel meg lehet ismertetni az (általában analfabéta) tömegeket a kereszténységgel, miközben az ismerős motívumok segítenek bizalmat kelteni, csökkenteni az
ellenérzéseket.
A májusi kereszt ünneplése a fentiek szép példája, ahol az ősi pogány tavaszköszöntő, termékenységi szertartásokat ( ilyen a májusfa állítás Magyarországon) ötvözték egy ezzel időben közel egybeeső keresztény ünneppel (Május 3. a Szent Kereszt megtalálásának emléknapja Szent Ilona császárnő által). Nem véletlen, hogy olyan területeken elterjedtebb az ünneplése, ahol a katolicizmust rövid idő alatt tömegesen népszerűsíteni kellett, mint Andalúzia (a rekonkviszta időszakában) és Közép- és Dél-Amerika (a gyarmatosítás korában).

A spanyol és latin temperamentum természetesen - mint szinte mindig - versengésbe torkollik, így sok településen külön versenyt írnak ki a résztvevők között (akkor is, ha egy kategóriában mondjuk csak kettő vagy három induló van :)
Vasárnapi sétám közben jártam a várost, amikor realizáltam, hogy pont időben vagyok a keresztek és a köréjük épített csendéletek megtekintéséhez, így számba vettem, melyik eshet útba nagyobb kitérő nélkül.

Az ezekről készített fotókkal kívánunk utólag is boldog anyák napját és örömteli tavaszi időszakot mindenkinek!

Húsvét és kirándulásokA meglehetősen változékony tavaszi időjárás kicsit minket is benntartott a lakásban, azért párszor...
10/04/2026

Húsvét és kirándulások

A meglehetősen változékony tavaszi időjárás kicsit minket is benntartott a lakásban, azért párszor igyekeztünk kimozdulni. Nagy szerencsénkre azért a legnagyobb ünnep, a húsvét tökéletesen jó időben zajlott (ellentétben az elmúlt két év esőzéseivel).
Most éppen megint egy atlanti vihar garázdálkodik egy-két napig esőkkel, széllel, zivatarokkal de utána most már tényleg jön a tartós jó idő (már csak azért is muszáj lesz, mert a spanyol meteorológiai ügynökség mostanra majdnem teljesen kifogyott az ABC betűiből, amikkel a viharok neveit kezdik).

Pico de Cabra - Casa del GnomoValamikor megint át kellene néznem a korábbi posztokat, mert egészen biztos vagyok, hogy  ...
16/03/2026

Pico de Cabra - Casa del Gnomo

Valamikor megint át kellene néznem a korábbi posztokat, mert egészen biztos vagyok, hogy már korábban írtam erről a túráról más alkalommal, de a térképen nem látom nyomát, gyanús, hogy a legkorábbiak közül pár kimaradt.
Mindenesetre még mindig az egyik kedvenc közeli, nem nehéz, nem hosszú de látványos kirándulásaim egyike a Pico de Cabra megmászása. Most az adta a különlegességét, hogy a rettentő sok eső után egyrészt jól esett végre kimozdulni, másrészt legalább a sok víz miatt olyan zöld egész Andalúzia, mint az elmúlt hat évben még sosem (a hírek szerint az elmúlt 45-50 év legesősebb telén vagyunk túl).

Embalse del LimoneroMálaga felett közvetlenül, a botanikus kert mellett több , tömegközlekedéssel is megközelíthető és b...
12/02/2026

Embalse del Limonero

Málaga felett közvetlenül, a botanikus kert mellett több , tömegközlekedéssel is megközelíthető és bárki számára alkalmas, könnyű séta is indul egyik oldalról a Montes de Malaga hegyei közé, másik oldalon pedig a várost az áradásoktól védő (és persze vizet tartalékoló) Limonero víztározó körül.
A sétaútvonalakon vagy azok közvetlen közelében több helyen is vannak asztalok, padok és egyes részeken grillsütők is, így akár egy hétvégi piknik elfogyasztásával összekötve, az ott elfogyasztott kalóriák lesétálására is tökéletesen alkalmas.

A gátról látványos kilátás nyílik a városra később pedig a tározó partján ballagva is gyorsan feltöltődik az ember a víz, a madarak és a hegyek látványával, ha épp meguntad a nagyvárost, a toronyházakat és a tömeget, megéri a kis buszozást a változatosság!

Könnyű séta Granada fölöttA változatosság kedvéért a barátokkal újfent vonatra szálltunk, hogy most Granada megint másik...
09/01/2026

Könnyű séta Granada fölött

A változatosság kedvéért a barátokkal újfent vonatra szálltunk, hogy most Granada megint másik sarkát látogassuk meg. A terv lényege az volt, hogy autó nélkül túrázzunk kicsit a Sierra Nevada alsó szoknyáján, előtte és utána kiélvezve a város szépségét és kulináris lehetőségeit. Szerencsére hiba nélkül meg is valósítottuk a dolgot, az esti vonattal fáradtan, teli hassal, elégedetten érkeztünk haza, kihozva a napból minden lehetőséget!

ZambombaGondoltam legyen egy karácsonyi poszt is, szerencsére nem kellett messzire zarándokolni a témáért, mert a hétvég...
18/12/2025

Zambomba

Gondoltam legyen egy karácsonyi poszt is, szerencsére nem kellett messzire zarándokolni a témáért, mert a hétvégén arra ébredtem a sziesztámból, hogy valaki hangosan - flamenco dalokat - énekel a domb alatti kis téren.

A zambomba kettős jelentésű, egyrészt egy hangszer neve (magyarul leginkább köcsögdudának mondanánk, bár a hozzáértők nyilván tudnának mondani különbséget), másrészt egy eredetileg
Jerez de la Frontera-ból származó karácsonyi népszokásé, mely szép lassan (különösen az utóbbi 10 évben) egész Andalúziában elterjedté kezd válni. Karácsony előtt, az adventi hétvégéken
összegyűlik a falu/kerület apraja-nagyja (sokszor tűz körül, mert azért ilyenkor már itt is hideg van este) és együtt zenélnek (a hangszerek között jellemzően a zambomba biztosítja az alapot, innen a név), énekelnek, táncolnak villancicos-okat, karácsonyi
népies flamencodalokat. (Ezek a dalok magukban is érdekesek, nem igazán magukra a karácsonyi bibliai eseményekre koncentrálnak, inkább mindennapi vagy vicces jelenetekről szólnak, mint amikor Mária mossa-mossa a pelenkákat a patakban, vagy amikor József alsóneműjét megeszik az egerek az istállóban.) A hangulat meghitt, de sosem mise jellegű, ha fiesta-ról van szó, hamar megragadják a lehetőséget itt az emberek, végül is a megváltó születése egy vidám ünnep!

Amit nagyon szeretek az ilyen eseményekben, hogy abszolút nem a turistáknak szólnak, a helyiek maguknak rendezik ezeket, ilyenkor látható mennyire élő kultúra a flamenco még mindig ténylegesen.
Mindenki ismeri a dalokat, mindenki tud legalább pár lépést, mindenkinek a keze tapsolásra mozdul a harmadik hangnál legkésőbb. (A tapsolás messze bonyolultabb, mint kívülről gondolnánk, ha megpróbálod, hamar kiderül hogy mondjuk 7/8-adban nem is olyan egyszerű az, mint a helyieket nézve látszik!)

A zambombán, ahol a videók készültek rajtam kívül szerintem nem volt senki aki nem spanyol (főleg olyan, aki nem helyben lakik), azért persze a zenészek és a táncosok között is vannak kevésbé amatőrök, helyi zenekarok tagjai, illetve Señora Ana helyi flamencosulijában tanulók.

A hangulat varázslatos, amikor odaértem, 10 percen belül megszólított egy 70 éves bácsi, megkérdezte hogy szeretnék-e egy fandangót meghallgatni. Szabadkoztam, hogy nekem kéne itt a legkevésbé számot kérni, de kiderült teljesen félreértettem a dolgot. Karon fogott, elvitt egy barátjához, akit felkért egy dalra és hamarosan egy csak nekem szóló jószerencsét kívánó karácsonyi acapella fandangót hallgattam. Mikor meghatódva megkérdeztem, hogy esetleg egy italra meghívhatom-e köszönetképpen őket, kuncogva mutatták a zsebükben a tele üveget, mondták köszönik, de fel vannak készülve a hidegre és a hosszú estére. Azóta is mosolygok, amikor rájuk gondolok!

A videókat kommentben töltöm fel, mert egyben úgy veszem észre nem annyira szereti a facebook algoritmus őket.

Almería - harmadik napAz utolsó napon miután kényelmesen összekészültünk és megreggeliztünk nekivágtunk az újabb expedíc...
15/12/2025

Almería - harmadik nap

Az utolsó napon miután kényelmesen összekészültünk és megreggeliztünk nekivágtunk az újabb expedíciónak, ezúttal azonban nem a két széle felől támadva a nemzetiparkot, hanem egyenesen a szívébe terveztük az utat. Gyorsan kiderült persze, hogy - nem meglepő módon - a parkban nem autópályákon lehet közlekedni és időnként még az "út" kifejezés is kérdőjeles egyes szakaszokon. Emiatt - bár a google maps lelkesen jelezte végig, hogy 90km/h az engedélyezett sebesség - a becsült időnél kissé hosszabb lett a zötykölődés. Emiatt végül a tervezett "strandok" helyett maradtunk csak egy strand meglátogatásánál, a Playa de los Genoveses közelében parkoltuk le a kocsit. A kissé szeles időben (Ki gondolta volna, hogy novemberben ilyen előfordulhat egy tengerparton!) de szerencsére végre tűző spanyol napsütésben élveztük a puha homokban sétálást, a ringatózó vitorlásokat, a fosszilizálódott dűnét.
Mire észbekaptunk, már eltelt a fél nap és felmerült, hogy még haza is kell persze majd jutni a nap végén, így pár tételt kihagyva a listánkon a következő megálló már rögtön a sivatag volt megint. Itt kinéztem egy kényelmesnek tűnő de pár híres forgatási helyszínt érintő és látványosnak ígérkező sétát egy az úthoz közel eső folyóvölgyben. Ez a terv később aztán persze mozifilmbe illően, megfelelő idézetekkel megtűzdelve (Itt vágjunk át, szerintem rövidebb! Biztos tudjátok merre vagyunk? A következő hegy mögött már BIZTOSAN látni fogjuk az utat! Fiúk, ha nem lennétek végig ennyire viccesek, én már nagyon mérges lennék!) torkollott sivatagi eltévedős túlélőshowba, de szerencsére ha kimerülten és víz nélkül is, de kijutottunk végül vissza a civilizációba, a parkolóhoz!
Ezek után már persze leginkább csak az otthoni kényelmes zuhany és ágy lebegett a szemünk előtt, így végül a szintén az eredeti célok között szereplő a Gorafe geopark meglátogatása megint kicsit csúszik, de legalább legközelebb is lesz újdonság mindenkinek, akárkivel is jövök/jövünk majd!

Almería - második napSzerencsére nem én voltam most a főfőnök, így a reggel nyolckor ajtóban vigyázzbanállás helyett (ne...
04/12/2025

Almería - második nap

Szerencsére nem én voltam most a főfőnök, így a reggel nyolckor ajtóban vigyázzbanállás helyett (nem lesz így idő semmire!!!) kényelmes és kiadós reggelivel indítottuk a napot, hogy
aztán meginduljunk a Cabo de Gata nemzeti park felé, amit a következő két napban kerülgetni fogunk. Az út sólepárlóvá átalakított lagúnák és a tenger között vezetett, de ízelítőt kaptunk már az egyetlen világűrből is látható emberi építményegyüttes széléből is: az almériai melegházakból. Hektárszámra (sokáig kell számolni, a legutóbbi becslés szerint 40.000 hektár a területük) állnak mindenhol a 1.5-2 emelet magas fólia- vagy üvegborítású melegházak, gyakorlatilag Európában ha bárhol zöldséget vesz az ember (különösen szezonon kívül), igen nagy eséllyel innen származik a paradicsom, kaliforniai paprika, uborka, saláta stb. szinte az összes boltban. A mezőgazdasági gyorstalpaló után visszatértünk a klasszikusabb utazási látnivalókhoz, a Faro de de Cabo de Gata világítótornyához és a mellette található híres Szirén-sziklákhoz. Innen a nemzeti park felé autóval nem lehet továbbhaladni, így a visszaút egy része már ismert volt, de nem bírtuk ki, hogy ne ugorjunk be az egyik helyi só"gyártó" üzemébe egy gyors látogatásra, ha már itt voltunk.

Az autós kirándulás után egy kis túrát terveztem, Níjar mellett van egy régi vulkáni kráter, ami könnyen megközelíthető (2-3km séta az egész nem nagyon nehéz terepen) és a bennem élő gyereknek régóta fájt a foga meglátogatni, mert azt olvastam, hogy szép gránátokat (nem a veszélyes, hanem az ásvány! :) lehet találni benne. Hittem is meg nem is, még a kráter peremén felmászva (jól magam mögött hagyva izgalmamban a többieket) is azt gondoltam, hogy ha szerencsénk van, azért csak látunk 1-2 darab féldrágakövet ami hunyorítva szépnek is mondható. Ehhez képest lenézve százával ropogtak a talpam alatt a kisebb-nagyobb vörösen csillogó kavicsok, így gyorsan megnyugodtam, hogy nem kell magyarázkodni sokat majd, miért is jöttünk ide. Egy bő órával később az expedíció egyetlen valódi felnőtt (hölgy) tagja kicsit már emelt hangon kérdezgetett minket, hogy mégis meddig tervezünk gugolva kavicsokat gyűjteni, mire mi biztosítottuk, hogy már gyakorlatilag végeztünk és amúgy is akkor hagyjuk abba a dolgot, amikor akarjuk. Újabb 30 perccel később tovább is indultunk, szóval tulajdonképpen igazat mondtunk! :D
Szerencsére a krátertől pár km-re már meg is érkezik az ember Níjar falujába, ahol villámgyors étteremkeresést követően (utazáskor mindig gyorsan telik az idő, 4 után pedig nincs konyha a legtöbb helyen egészen 8 utánig) telefaltuk magunkat és hát meg kellett kóstolni a helyi sütiket is!

A nap lezárásaként strandlátogatás volt az elképzelés, de kicsit csúszott a program (valakik miatt!), így éppen csak naplemente előtt értünk a Playa de los Mu***os fölötti parkolóba. (A helyieknek
azért van egy gótikus lelkületük, a környékbeli strandok neve mind olyasmi, hogy halottak strandja, mészárlás strandja és hasonlók.) Itt rövid elbizonytalanodást követően "még pont leérünk" felkiáltással elindultam lefelé, a többiek hősiesen bár több realitásérzékkel ellátva kicsit aggódva követtek a sziklás ösvényen. Én szaladva valóban pont leértem (na ugye!) és pont elkaptam az arany óra utolsó 10 percét is még a strandon. Persze ez azzal járt, hogy a felfelé sétát már szinte teljes sötétben, telefonnal világítva ejtettük meg, próbáltam nem azon gondolkodni, mit moroghatnak a többiek magukban rólam és kedves felmenőimről különös tekintettel az időérzékemre.

A hazaút a szállásra szerencsére nem volt vészesen hosszú, tréfálkozással és IGEN széles körből táplálkozú zenék hallgatásával valahogyan csak ébren maradtunk, de otthon már nem kellett altatni senkit se sokáig, még nekem se jutott eszembe az esti városi séta, pedig ritka az ilyesmi.

Másnap úgy gondoltuk, megpróbálunk korábban eljutni a strand(ok)ra és a sivatagban is jó lenne kis gyalogtúra még az út lezárásaként, ezekről a következő posztban referálok majd!

Almería - első napMindig lelkesítő, ha barátok kész kívánságokkal érkeznek, így amikor az érkezők jelezték, hogy ők bizo...
24/11/2025

Almería - első nap

Mindig lelkesítő, ha barátok kész kívánságokkal érkeznek, így amikor az érkezők jelezték, hogy ők bizony strand helyett sivatagba vágynak, lelkesen tervezgettem a napi programokat. Persze volt, amit már korábban meglátogattunk (mondjuk öt éve, nem mostanában) de igyekeztem minden napra berakni olyasmit is amit anno ki kellett hagynunk, nekem is legyen kis felfedezés. A barátok azért barátok, hogy minden elborult ötletet támogassanak, így amikor egy az összes többivel teljesen megegyező mező közepén magyarázod nekik, hogy micsoda különleges hely ez (A jó, a rossz és a csúf-ból a deszkapadlós állomásjelenet forgatási helyszíne a fejvadászokkal), akkor kedvesen bólogatnak, nem kérdezik meg, hogy EZÉRT autóztunk plusz 12 percet és sétáltunk a szántóföldön 300m-t?! :))

Az első megálló a sivatag szélénél Guadix volt, az itt még mindig megtalálható (és lakott) barlangházak a városnegyedet inkább egy Star Wars helyszínhez teszik hasonlóvá, mint egy valódi településhez. Ha már lakott helyen voltunk, kerestünk ebédelőhelyet is, természetesen ott is akadt meglepetés.

Guadixtól nem messze található a Castillo de Calahorra, ami - bár epikus fekvése eddig is indokolta a látogatást - mostantól még látványosabb célpont, mert nemrég a Granada Megyei Önkormányzat megvásárolta a korábbi magántulajdonostól, így - bár most nem sikerült eltalálni a nyitvatartási időpontot - a kimondottan szép, reneszánsz belső része is látogatható már. A kastély a Game of Thrones spinoff sorozatában is szerepel, így a sorozat nézőinek érdekes lehet ilyen szempontból is.

Calahorrától egy macskaugrásnyira a semmi közepén több híres klasszikus spagettiwestern forgatási helyszíne is megtalálható, persze legtöbb már nem sok nyommal rendelkezik az évtizedekkel ezelőtti forgatásokról. Azért 1-1 vasúti híd, vasútállomás, vagy jellegzetes szikla/hegyvonulat így is érdekes lehet azoknak, akik képesek ettől izgalomba jönni! (: Azért van varázsa annak, hogy az ember ugyanazon sínek mellett áll, ahol anno Claudia Cardinal megérkezett a vadnyugatra Flagstone-ba!

Ezután megint kényelmesen elhelyezkedtünk az autóban, újabb hosszabb utazás és a sivatag átszelése után közvetlenül napkelte előtt értünk egy másik forgatási díszlethez, ahol egy egész település megvan mai napig és bónuszként itt található az Anderson farmház is a Volt egyszer egy vadnyugat-ból. Itt már belépő is van (12 eur, mi a napnyugtára tekintettel kaptunk engedményt), aki kicsit több pénzért látványosabb programot választana, a közelben van 2 komplett kalandpark hasonló díszletekből kialakítva, ahol kb. 30-35 eurós belépőjegyért
cserébe nem csak a díszlet csodálható meg, de naponta többször látványos tematikus showk, miniállatkertek és egyéb programok színesítik a gyerekek és a nosztalgikus felnőttek számára a látogatást.

A sötét beálltával teljesnek nyilvánítottuk a napot és elgurultunk Aguadulce-ba, ahol a szállásunk volt, másnap már irány a Cabo de Gata nemzeti park és strandjai majd!

Dirección

Antequera

Página web

Notificaciones

Sé el primero en enterarse y déjanos enviarle un correo electrónico cuando Irány Andalúzia publique noticias y promociones. Su dirección de correo electrónico no se utilizará para ningún otro fin, y puede darse de baja en cualquier momento.

Compartir